Íme, a DVK 2-re beérkezett folytatások.

Olvassátok el őket és szavazzatok, ki tudott Dan Brown nyomdokába lépni!

Figyelem! Az írások tartalmáért, helyesírásáért felelősséget nem vállalok!

A 3.mű lett a nyertes!

-------------------------------------------

1.

A választás kódja

Figyelmeztetés: ez az írás teljesen a fantázia játéka. Szereplőinek semmi köze valós személyekhez, Következtetéseit és számításait nem ellenőriztük, azok valósághoz való köze kétséges. Az itt kifejtett nézetek nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk hivatalos álláspontját, kizárólag a szerző véleményét!

Apróbetűs hír számolt be 2006. január 12-én arról, hogy kiengedték börtönéből Ali Akcát, aki II. János Pál pápa ellen pont 1981. május 13-án követett el merényletet. Ha Nostradamus, Baxter és Chardonnay elméleteiben csak egy csöpp igazság is van, nem csodálkozhatunk azon, hogy Orbán Viktor napra pontosan megjósolta a választás napját, holott a köztársasági elnökkel egyöntetűen állítják, hogy nem beszéltek erről. Látszólag független hír, hogy a Sopron nagy meglepetésre nyert a Jekatyerinburg vendégeként az Euroliga nyolcaddöntőjének 1. mérkőzésén. De mi köze mindennek B. Csabához, aki látszólag hétköznapi életet él egy multinacionális vállalat középvezetői szintjén, s legfőképp hogyan következtethető ki mindebből, ki fogja megnyerni a Magyar Köztársaság országgyűlési választását?

D. J. Baxter, teljes nevén John Miralkovich Baxter 1932-ban publikálta elméletét a hatalom kulcsáról. A vaskos, politikaelméletinek besorolt szakkönyv magyarra nehezen lefordítható címe „The Alembic of Power” (Oxford University Press, pp. 432). A könyvet senki ne keresse az Amazon internetes könyvkereskedelmi rendszeren – amin gyakorlatilag bármilyen mű megtalálható, de ez ’véletlenül’ nem. Akkor se csodálkozzunk, ha még a legnagyobb londoni politikai antikváriumok idős tulajdonosai – akik több generáció óta vannak az üzletben – is értetlenül néznek, a könyv a kommunista rendszer 1945-47-es totális győzelme óta nemcsak a volt szocialista blokkból tűnt el nyomtalanul, hanem a kapitalistából is. Pedig a nagy port felkavaró művet az akkor szokatlanul nagy, 12000-es példányszámban jelentették meg, 7-szer adták ki angolul, s 13 másik nyelvre fordították le.

De számunkra talán érdekesebb, miről is szólt a könyv? Az alembic jelentése lombik, lepárlókészülék, de átvitt értelemben „átalakító szert” jelent. Ha az angol nagyszótárban a ’szer’ magyar szóra keresünk, mellette nem sokkal az amifitamin kifejezést találjuk, ami magyarul benzpropamin, nátha elleni inhalálásra használt szert. Mellesleg tudvalevőleg az egyike a legüldözöttebb doppingszereknek. Baxter nem kevesebbet állít, mint hogy a hatalom birtokosai egy olyan szert használnak, ami a normális sokszorosára növeli fájdalomküszöbüket, s képessé teszi őket mások mentális befolyásolására. Számtalan történelmi példával bizonyítja elméletét, szerinte például Mucius Scaevola ilyen szert kapott a Római Szenátustól, mielőtt végzetes merényletére kijelölte volna a vének tanácsa, s ettől a szertől nem mutatott fájdalmat, amikor fél kezét önként a tűzbe tartotta.

Természetesen nem Baxter volt az egyetlen tudós, akinek feltűnt a jelenség. A szerről már a középkorból is pontos leírásaink vannak. Chardonnay de Duncan francia orvos, akinek ereiben az angol lordok vére csörgedezett, 4 éves korában, máig tisztázatlan körülmények között családjával Párizsba kényszerült menekülni. A jónevű főnemesi család minden vagyonát elkobozta a brit uralkodó, idősebb Sir Duncan korabeli leírások szerint párját ritkító könyvtárát a teljes kastéllyal együtt (!) felgyújtották, a romokat ma is bárki megtekintheti a Coventry megye északi csücskében fekvő Downhillshire falucska határában. Furcsa az eljárás: még a legsúlyosabbnak tartott, felségsértés vétkében bűnösnek kikiáltott nemesurak vagyonát is a királyhű lordok kapták meg, nem ismerünk más ilyen súlyos büntetést. Mintha duncanéknek még az emlékét is ki akarták volna törölni…

A francia és az angol uralkodó ekkor a stratégiai elhelyezkedésű Calais városa miatt régóta háborúban állott, a Duncan család furcsamód mégsem kapott menedékjogot a Louvreban, nemességétől és vagyonától megfosztatott, s Provanceba száműzettetett. A kis Chardonnay édesanyja a megpróbáltatásoktól belehalt a második leánygyermekének szülésébe, s a megkeseredett gróf sosem nősült meg újra. Amatőr vegyészeti ismereteire támaszkodva patikát nyitott Montpellierben, s állítólag alkimista kísérleteket is folytatott. A kis Chardonnay szeplős, vöröshajú, rendkívül intelligens gyermek volt, a hevesebb vérmérsékletű délfrancia pajtásai gúnyolódásának és nem is mindig ártatlan csínytevéseinek folyamatos célpontja. Nem meglepő, hogy egész gyerekkorát apja laboratóriumában tölti, majd később beiratkozva Montpellier – akkoriban franciaország-szerte leghíresebb – orvosi egyetemére tudományosan is megalapozza analizáló és kísérletező kedvét.

A boncolás az egyház tilalma miatt ekkor szigorúan büntetendő praktika volt, de az ifjabb Duncan már egyetemista korában boncolt frissen kivégzett elítélteket, persze éjszaka, a legmélyebb titokban. Amikor 20 éves lehetett, Lord Montgomery, angol herceg, a kisebbik hercegnő kezének várományosa, Írország teljhatalmú ura, aki közeli rokonságban állott a Duncan családdal, máig is tisztázatlan körülmények között menekülni kényszerült, s végül Montpellierben kapott menedéket Chardonnay édesapjának házában. Egy hét múlva halva találták ágyában.

Az ifjú orvost nagyon felizgatta az eset, s mindenképpen meg akarta találni a halál okát. Sir Montgomery fél órával a halál beállta után már az ifjú Duncan boncasztalán feküdt. Duncan, aki eszénél, képzettségénél, apja nevelésénél és gyerekkorába visszanyúló kísérletező kedvénél fogva 150-200 évvel megelőzte kora érvágáson és purgáláson alapuló orvosi gyakorlatát, szenzációs felfedezést tett. Nem talált erőszakos halálra utaló nyomokat az angol főrend testében – pedig eredetileg erre számított – felfedezte viszont egy olyan szer maradványait, amit Alembikumnak nevezett el. Amikor körülbelül fél óra múlva a megismételte a vizsgálatot, a szer maradványai már nem voltak kimutathatóak!

De ugorjunk előre egy kicsit az időben, egy olyan történésre, aminek látszólag semmi köze a fentiekhez. B. Csaba 2004. december 5-án érkezett meg egy külvárosi szállodába, Tallinnba. A repülőtérről az útja egyenesen a Magyar Nagykövetségre vezetett, ahol külön engedéllyel leadta szavazatát, s látszólag semmitmondó beszélgetésbe elegyedett a jelen lévő magas beosztású hivatali alkalmazottakkal. Harmadnap reggel, pirkadatkor előtt, útja a helyi lóversenypályára vezetett, ahol egy helyi vezetővel két kört tettek a galopp-pályán, majd a tengerpart felé vették az útjukat. Nem tudni, mit beszéltek eközben, s pontosan mit vitt magával emberünk. Nagy volt a sár, a víz néha kocsitengelyig ért. Az időpont és az idő egyáltalán nem volt alkalmas sétakocsikázásra…

Két évvel korábban egy egészen más pénztárcához szabott szállodában érdekes események történtek. Akik 2002. május 17-én, szombaton, a Versaillesban fekvő, roppant elegáns Trianon Park Hotelhez vezető, kockára nyírt fákkal övezett, keskeny, hosszú út elején álltak, csak azt láthatták, hogy limuzinok sora érkezik olyan előkelő vendégekkel, mint a holland királynő, a spanyol király, Lipponen volt finn miniszterelnök, Henry Kissinger, Richard Perle, az iraki hadjárat egyik fő kidolgozója, Pentagon-beli kollégájával, Paul Wolfowitz-cal. A száznál jóval több vendég között voltak a világ legfontosabb bankárai, sajtómágnásai, miniszterei, királyai. A hotel bejáratát francia rohamrendőrök kettős sora vigyázta. Azok a kevesek, akik tudták, hová igyekeznek a hatalmas vendégek, nem felejtették el megjegyezni, hogy a Bilderberg konferenciára szokás szerint néhány nappal a G8-ak találkozója után került sor. Azoknak az újságíróknak sem lett volna esélyük bármit megtudni a résztvevők személyén kívül, akiknek netán sikerült volna áthatolni a kordonon és kijátszani a biztonsági őröket, ugyanis a szálloda ablakait fekete biztonsági ernyő árnyékolta be, amely lehetetlenné tette nem csak a fényképezést, de az ablakon keresztüli elektronikus lehallgatást is. De azért valami kiszivárgott. S hogy mi? Ennek megértéséhez még hiányzik néhány fontos láncszem.

Nézzük az index.hu egy témában megjelent híreit:

2006. január 12.: „Kiengedték csütörtökön reggel isztambuli börtönéből Mehmet Ali Agcát, a néhai II. János Pál pápa egykori merénylőjét. Agcának, aki 19 évet töltött el olasz börtönökben, Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök 2000. június elején kegyelmezett meg, és június 14-én adták ki Törökországnak, ahol 1980-ban távollétében halálra ítélték.”

2006. január. 9.: „Letöltötte 25 éves börtönbüntetését Ali Agca, II. János Pál pápa merénylője. Agca 20 évet ült olasz börtönökben, majd öt évet raboskodott Törökországban … Ali Agca nemrégiben azt állította, hogy „a Vatikánon belül is voltak bűntársai - papok és bíborosok”. Sokan a szovjet KGB-t vagy más kommunista országok titkosszolgálatát sejtették a merénylet mögött. Markus Wolf, az egykori keletnémet hírszerzés főnöke egy interjúban kizárta, hogy a szovjet vagy a bolgár titkosszolgálat, vagy akár a STASI „bármilyen formában” részt vett volna a II. János Pál pápa elleni merényletben.”

2005. március 31.: "Papok és bíborosok" is részesei voltak a II. János Pál ellen 1981-ben elkövetett merényletnek, állítja Ali Agca, a pápa merénylője, aki Isztanbulban tölti életfogytiglani börtönbüntetését. Agca ugyanakkor azt is elmondta a La Repubblicának, hogy senki nem állt mögötte, senki nem tudott a tervéről … A Szürke farkasok nevű török terrorszervezethez tartozó Mehmet Ali Agca, aki 2000-től török börtönben, Isztambulban tölti a rá kiszabott életfogytiglani börtönbüntetést, könyvet ír tettéről. Már százötven oldalon túl van, és várhatóan két hónapon belül elkészül művével, amelyben "mindent fel kíván tárni … A logikai ellentmondásra, amely ez utóbbi kijelentés és "a vatikáni bűntársakra" vonatkozó állítása között feszül, Agca nem adott magyarázatot … A hírek szerint a pápa merénylője hamarosan feleségül vesz egy szélsőjobboldali török újságírónőt, akinek fotóját egy radikális jobbos újságban lapozgatva pillantotta meg.”

Ha az ember az utolsó bekezdésben lévő utalásra (hyperlink) kattint, furcsa mód ez a lap nyílik meg: http://index.hu/politika/bulvar/pap0324/ . A 0324-et látszólag értjük, ekkori a régebbi hír. De miért pap, amikor a cikkben kizárólag egy újságírónő és egy fegyenc tervezett esküvőjéről van szó? Kicsit csodálkozhatunk a romantikus “találkozáson” is; nem éppen szokványos, hogy valaki egy nála sokkal idősebb emberrel köt házasságot, a romantikus börtönbeli szerelem első látásra is kissé nehezen hihető. Érdekes módon nem szóltak a sajtóbeli híradások arról, hogy Agca egy másik gyilkosságért ülte börtönbüntetését, s bár 2005 márciusa óta egy év telt el, könyve máig sem jelent meg!

De térjünk vissza Baxter titokzatos módon eltűnt könyvére. Baxter Chardonnay életét tanulmányozva minden kétséget kizáróan hitt egy olyan szer létezésében, ami szinte bármilyen fájdalmat elviselhetővé tesz, s amelynek hosszú távon való szedése előhozza az emberiség azon ősi tudását, aminek segítségével nyelvünk kialakulása előtt kommunikáltak elődeink. A mai szóval leginkább gondolatátvitelnek nevezhető képesség Atlantisz katasztrófájával végleg a legendák világába száműzetett, de Maxilliam Leonhard, német régész és történész szerint egy kis csoport mindvégig megőrizte a titkát.

A tudományos fantasztikum rajongói számára jól ismert a szer hatása a Dűne c. monumentális sci-fi alkotásból, ott ugyan fűszer (angolul: spice) néven szerepel. A fűszer a világegyetem mozgatója, csak egyetlen bolygón, az Arakison bányásszák. Az Arakis víz nélküli sivatagbolygó, őslakosai a fremenek, a szer titokzatos összefüggésben van a több kilométer hosszú, gyilkos homokférgekkel. A fűszer sokféle emberfeletti képességet ad használóinak, de legerősebb hatása az, hogy segítségével a navigátorok meg tudják hajlítani a teret, így egész űrhajókat tudnak a Galaxis tetszőleges pontjára juttatni a szer hatása alatt. A szert a Liga tartja ellenőrzése alatt, aki a hercegi családokat is markában tartja, sőt magát a világegyetem császárát is. Mellékhatásként a navigátorok maguk is óriásféregre emlékeztető lényekké torzulnak, függővé válnak a szertől és a hatalomtól, csakúgy mint a Gyűrűk Ura nazguljai, akik az emberek királyai voltak, de rövid földi hatalmukért a Gonosz, Szauron szolgálatába álltak, ezért gyűrűlidércként kell szolgálniuk őt, nyugalmat nem lelve. A Dűnében a gonosz hatalmat birtokló Harkonnen báró rendkívül undorító jelenség a maga keléseivel és csak rakétafúvókák által mozgatható hájtengerével. Embervéren él, csakúgy, mint többi családtagja, például unokaöccse, akit az énekes Sting alakít a filmváltozatban. (A jót szimbolizáló Artraides uralkodói ház leghűségesebb testőrkapitányát – micsoda egybeesés – Duncannek hívják.) Érdekes történet…

Számoljunk egy kicsit! Baxter 1932-ben publikált elmélete pont 432 oldal volt, minden kiadásban, pedig különböző nyelveken általában különböző hosszúságban lehet kifejezni ugyanazt a tartalmat. A 32-es szám máskor is megjelenik történetünkben. Azt ugyan nem lehet tudni, Baxter hogyan és hány éves korában tűnt el nyomtalanul, de Chardonnayt pont 32 éves korában hurcolta az inkvizíció a máglyára, idős édesapjával együtt. A 32-es szám a halált hozta Leonhardnak is, a nácik 532-es számú rabként az elsők között vitték Buchenwaldba a kutatót, pedig árja származásához nem férhetett kétség. A 32-es szám mellett tehát mindig egy másik számjegy áll, aminek jelentését ne gondolkozzunk, nincs neki! Az Agca házasságáról szóló cikk utalása viszont pap0324. 32-es sorszámot viselte Nostradamus leginkább idevágó próféciája is.

Az Indonéz TV32-es csatornán hozták először nyilvánosságra a történetünkkel meglepő hasonlóságot mutató tűzföldi választások hiteles forgatókönyvét, amelyről hivatalos források érdekes módon nem számoltak be, de egy széles körben terjedő drótposta üzenet minden kétséget kizáróan leleplezett. S hogy a multinacionális vállalatok szerepét sem hagyjuk ki, 4711. a kölnik ükapjának, az egyik legbecsesebb szernek a neve! A terméket az az itt megnevezni nem kívánt cég gyártja, amelyik kezében normál halandó számára elképzelhetetlen pénzügyi és politikai hatalom összpontosul, s amelyik kapcsolatát az Old Spice márkanevű szerrel csak sejthetjük…

De térjünk vissza Versaillesba egy pillanatra. Mit tárgyalhattak vajon napokon keresztül ezek a rendkívül hatalmas és máskor igencsak elfoglalt személyiségek? Mi lehetett olyan fontos, hogy eltörpült mellett a szintén a napirenden szereplő Irak, az izraeli-palesztin konfliktus és az európai hadsereg felállításának terve? Néhány újságíró az épületben volt. Közöttük az Economist újságírója, de egy-egy olasz, török, norvég és – fura módon – izlandi újságíró is. Akik azzal a feltétellel lehettek ott (akár néhány amerikai kollégájuk), hogy semmit nem tudósítanak arról, amit láttak és hallottak. Feltevésünk szerint a nagyságokat olyannyira foglalkoztató kérdés nem más volt, mint az Alembikum, azaz a szer kontrollját fenyegető veszély. No nem Osama bin Ladenre kell gondolni, hisz ő kezdetektől a kiváltságos kis csoportjának tagja, nem véletlen, hogy az állítólag vidéki és háttérországától megfosztott terroristát évek óta hiába üldözik az Amerikai tengerészgyalogság elitalakulatai. Egészen másra!

De számoljunk tovább! 4711, mi köze a 32-höz? Aki még nem értené: 7-4=3, 1+1=2. Azaz 32. Az őstiráni misztikában és a vízöntő-kori rózsakeresztes tanításban a sátánt jelképező szám 32. A két számjegy összege 5, ami nemcsak a napkörben központi jelentőségű szám. Köztudomású, hogy az ötnél több ujjal születő fiúgyermekeket a magyar törzsek sámánnak tekintették, de Szunnay Ervin magyarságkutató szerint a szer és a szittya-hun nép története ennél sokkal szorosabb rokonságot mutat. De térjünk vissza a 32-es számra. Jézus Krisztus 33 éves korában halt kereszthalált. Ő a világ megváltója, a ’Halálon Győzedelmeskedő’. Ha ezt a ma már gyanúsan mellőzött címet óarámira fordítjuk, csak három szóval tudjuk kifejezni (3 és 2!), s a betűk száma érdekes módon potosan 32. Aki a 32-t kultikus számként tiszteli, megtagadja magát Jézust, hiszen a befejezettség állapotát pont akkora teszi, amikor ő még nem tudta beteljesíteni mennyei atyja művét. De vajon kinek áll ez érdekében? Nem másnak, mint az örök elrontónak, hiszen ha a 32-es számot jegyeire szedjük, azaz kettőször írjuk le a hármast, majd kettővel beszorozzuk, pont 66-ot kapunk. 66, avagy 666 ezek már ismerős számok, ugye? S akinek még mindig kétségei vannak, az keresse meg az angol nagyszótár legelterjedtebb elektronikus változatában az ’alembic’ és az ’amphetamine’ szavakat. Pont 5 (azaz 3+2) helyre vannak egymástól, s köztük a középpontban az ’alleviator’ szó szerepel!

Egy idősödő magyar poéta ilyesmi szertől képes talán még mindig erotikus magazinok címlapján pózolni, s talán ilyen szerrel tartják életben az izraeli miniszterelnököt, akinek életéért nem sokat adtak saját orvosai sem. Ezek után azt hiszem, nem kell tovább magyaráznunk, mi köze mindennek a magyarországi választásokhoz, hiszen az a vak számára is világos, melyik nagy párt van a szer kizárólagos birtokában, s hogy az eddigi választások során tapasztalható visszásságok csak gyerekcsínyek számítanak.

Jakab 0032

--------------------------------------------------

2.

Torinoi lepel- Utolsó vacsora

 Nem tudom gondolkodott e már valaki, a két tárgy kapcsolatán, vagy hogy a most következő gondoltatot észrevételt osztje e valaki de egy

roppant furcsa felfedezésre tettem szert miközben a két képet nézeggettem. Eredetileg én is a Da vinci kód iránt érdeklődtem de nem tudtam elsiklani

 a lepel mellett sem. Ha belegondolunk mindekettő hasonló nagyságrendű problémát okoz mind a tudósoknak, mind a közvéleménynek. Sőt valahol a

 témája a és jelentősége is azonos a képeknek. Ez nekem már több mint furcsa, hiszen a két tárgy keletkezése között-ha igazak a becslések- több

 mint 1400 év telt el. Gondolt-e már valaki bele, hogy Da vinci mindezt direkt csinálta, hogy tudott e valamit amit még ma sem tud senki? Igen gondolkodott

 rajta elég sok mindenki és pont ebből született a Da vinci kód is. Én azonban kiegészíteném, mind a gondolatokat, mind a kódokat, egy apró motívummal,

amit még nem vettek észre. A torinói leplen látható Jézus arcmása felfedezhető az utolsó vacsora című alkotáson is, és nem a kép középpontjában álló Jézus

 alakra gondolok. Ez a képmás rejtve van a kép bal oldalán lévő falon. 1-1 ugyanaz a kép vehető ki az árnyékolásnak, és díszítésnek tűnő foltokból

 mint a mi a leplen kirajzolódik. Nem tudom, lehet h csak én gondolom így és csak én látom mert látni akarom. Nem az a célom h a pályázaton nyerjek

 hanem az h visszaigazolást kapjak a feltevésemről, mert ha nem csak én látom így hanem rajtam kívül még sokan akkor ez nem egy egyszerű észrevétel,

 hanem egy olyan felfedezés ami lehet h megváltoztatja vagy további viszi a kód tényleges kutatását. Hiszen ha Da Vinci tényleg odafestette a képmást ,

 akkor a képet akár történetként is lehet értelmezni. A kést tartó kéz a Júdás által elkövettett árulásra, a nőnek tűnő apostol a születésére, és a torinoi

 lepel képe a halálára utalhat, és ez alapjaiban indítaná el a kód kutatásának egy új szálát...

Takács Ádám

---------------------------------------------------------------------------

3.  nyertes!!!

Da Vinci kód – folytatás

Történetünk azzal fejeződött be, hogy Sophie Neveu megtudta, Sauniere igazából nem volt a nagyapja, valamint hogy ő az utolsó leszármazottja Jézus Krisztusnak. De azt nem tudtuk meg, el-e árulják a világnak, hogy Jézus egy egyszerű halandó ember volt, házasságot kötött Mária Magdolnával, gyermekük született, a leszármazottja pedig közöttünk él. Én egy ilyen folytatást képzeltem el a történetnek, ahol lehet, hogy sok ezer embert ér majd csalódás, de nem, egy nem létezett személyt fognak isteníteni.

      Pár hét telt el azóta, hogy a szimbólumkutató Robert Langdon-nak és a titkosírás-szakértő Sophie Neveu-nak sikerült fényt derítenie a Da Vinci kód relytéjére. Rengeteg akadályon kellett keresztülmenniük, talán a sors akarta így. Egy biztos. Sophie nem hagyhatott feledésben egy igen fontos dolgot: a föld lakosságának nagy része egy olyan személyben hisz, imádkoznak hozzá nap, mint nap, akiről, mint kiderült, egy halandó ember volt, házasságot kötött, gyermeke született, majd kereszthalált halt. Márpedig egy ilyen emberben egyszerűen nincs mit hinni.

      A napok gyorsan teltek, Sophie úgy érezte, tennie kell valamit, de ezzel nem volt egyedül. Langdon, miután rájött, hol is van igazából Mária-Magdolna sírja, felkereste őt, majd megkérte látogassák meg a sírhelyet, mert lehet, hogy nincs vége a kódok, relytéjek megfejtésének, és ahhoz hogy ezt a nagy jelentőséggel bíró felfedezést elmondják a világnak, mindezek lehetséges megfejtésére szükség van.

      Először is meg kellett keresniük a sír bejáratát, ami nem kis munkába került. Engedélyek sorozata kellett ahhoz, hogy egyáltalán a Louvre pincéjébe bejussanak, ugyanis máshonnan nem igazán lehetett volna megkeresni a bejáratot. Rideg, sötét falak, repedezett falú folyosók fogadták a két kutatót, ami viszont számukra nem volt meglepő. Sophie-nak sikerült megszerezni Sonier alaprajzát a pince-részlegről. A papíron látszott, hogy eléggé megviselt volt, bizonyára sokszor használhatták. Ez gondolkodóba ejtette Langdon-t is. A papíron különböző hajtásmódok látszódtak, hol egy háromszög, hol egy négyzet, hol pedig kettő háromszög, csúcsával egymás felé fordítva. Talán újabb relytéj megfejtéséhez érkeztek? Igen.

       Sok időbe telt, mire alaposan átvizsgálták a ,,térképet”, és megtalálták a pergamenen az úgynevezett homokóra alaprajzú sírkamrát. A bejárathoz érve, az ajtó melletti falon egy anagramma volt. Sophie jobban megnézte az írást, és rögtön tudta, hogy az Sonieré volt és ezt olvasták: Szél és csodája→. A nyíl egy újabb ajtó felé mutatott. Megpróbálták kinyitni, de nem sikerült. Az ajtó mellett egy hosszú, lapos mélyedés volt a falban, mellé pedig egy pentagramma volt vésve. Ebből arra következtettek, hogy esetleg az alaprajzot kell betenni a falba, homokóra formájúra összehajtva. Amikor betették, hangos zajt hallottak, mintha a lapot összepréselték volna. Pár másodperc múlva az ajtó kinyílt és hűvös fuvallat csapta meg Robert és Sophie arcát. A hűs szél mint egy nagy árvíz, úgy zúdult a falakra, és fújta le róluk a port. Egy csodálatos dologra bukkantak. A felirat és a nyíl után egy freskó volt a falon, amely egy férfit, egy nőt, és egy kisgyermeket ábrázolt. Ez volt a ,,Szél és csodája”, vagyis ahogy Langdon átírta: Jézos és családja. Egy kicsi hiba ugyan volt Jézus nevében, az –u helyett –o-t tudott írni, másképpen nem jött volna ki ez a megfejtés. Ugyan biztosra nem vették, hogy tényleg ez lenne az anagramma jelentése, de úgy vélték egy próbát megér. Azt gondolták, hogy akik Mária-Magdolnát eltemették, egy aprócska jelként a falra festhették a családját is. Arra viszont, hogy hogyan jussanak be a sírhelyre még mindig nem találtak semmiféle utalást.

       Amikor tüzetesebben átnézték az ajtót, észrevették, hogy a szél egy olyan helyről is kifújta a port, amit eddig nem vettek észre. Három háromszög volt egybe rakva, és így alkotott egy nagy háromszöget. Sophie visszament az alaprajzért, amit elég nehézkesen tudott kiszedni a falból. Látta, hogy amikor kiszedte letépődött egy darabka a papírról. Ez egy ,,tépés-sorozat” következő része volt, ugyanis a lap jobb oldalából már jópár darab le volt tépve. Sonier már sokszor járhatott itt, először az anagramma, majd a tépések, talán a sírkamrában is több dolog van elrejtve – gondolta Sophie. Visszament Robert-hez, újabb hajtogatásba kezdtek, mire sikerült egy nagy háromszöget kihozniuk, a már így is szakadt lapból. Beillesztették az ajtón lévő háromszögbe, érezték, hogy vele együtt megmozdul az ajtó.

      Kinyitották. Első szempillantásra azt hitték, hogy rossz helyen járnak, ugyanis egy sír helyett hármat láttak. Közelebb léptek. A sírhármas felett egy nagyobb kőtábla volt a falon, elejétől végéig írással. Amikor szemügyre vették, látták hogy ez nem egy anagramma, hanem egy francia betűkkel ékesített, újabb kulcs, ahhoz hogy kiderüljön, miért azt látták, amit láttak. Elolvasták. A táblán ez állt:

,, Itt három ember nyugszik. Egyiket messze földről hozták ide, a templomos                  lovagok 600 éve. Másik kettő anya és gyermeke, Mária-Magdolna és Jézustól szülötte. Ők egy család voltak, de gyermek és apja egymást soha nem láthatta.

Kik eltemették e hármat, megnyugvásra találtak. Azt akarták, ha földi életükben nem lehettek együtt, most egy helyen nyugodjon testük. Ember ki te most e sorokat olvasod, titokban kell ezt tartanod, ha mégis megtudja a világ, senkire sem vár boldogság!”

      Rögtön megértették a szöveg jelentését. A sírokban tehát maga Jézus, Mária-Magdolna, és gyermekük nyugszik. Sophie a meghatottságtól könnyezett, mert tudta, hogy ez az emberiség legnagyobb felfedezése. Robert viszont nem tudta sírjon-e vagy nevessen, el mondják-e a világnak hogy mi is az igazság, vagy ne? Mert ha elmondják nem vár rájuk boldogság. Ez állt a szövegben.

      Hosszas gondolkodás, beszélgetés után a sírkamrában meghozták a döntést. Elmondják az embereknek, hogy Jézus nem támadt fel, és hogy ő maga, Sophie Neveu  az utolsó vér szerinti leszármazottja, annak az embernek, akit milliók dicsőítenek. És mostmár bizonyíték is van mindenre.

      Pár nap múlva több történész és kutató is megvizsgálta a sírhelyet. A kutatás nem volt hiába való. Az emberiség néhány hét múlva egy olyan eseménynek lehetett tanúja, aminek bejelentését követően többszázezer ember csalódott, lett boldogtalan, sajnos még öngyilkos is, családok mentek tönkre az eltérő gondolkodás miatt, voltak ugyan egyesek akik úgymond megnyugvásra leltek, esetleg örültek e hírnek.

      Az egyház semmiféle támadást vagy más egyéb rosszindulatú cselekményt nem indított, sőt, bevallották amit ők már nagyon-nagyon régóta tudtak: isteni személy nincsen, de van egy olyan erő, amit mi emberek nem tudunk felfogni de létezik!

 Faragó Eszter

--------------------------------------------------