Ki volt Mona Lisa? A párizsi Louvre-ban megcsodálható, valószínűleg 1503 és 1507 között készült kép a művészettörténet egyik nagy talánya. A titokzatos mosolyról kisebb könyvtárnyi tanulmányt írtak össze… Mai ismereteink szerint Francesco del Giocondo, a gazdag firenzei selyemkereskedő felesége, Lisa Gherardini ült modellt a mesternek. Valószínűleg innen a festmény teljes címe: Mona Lisa del Gioconda. A rejtélyes hölgy személyét illetően számos alternatíva merült fel azóta: a művész édesanyja, a milánói hercegnő, Aragóniai Izabella, esetleg Giuliano Medici valamelyik barátnője… Sőt, az utóbbi időben a modell nemét is megkérdőjelezik, többen férfinak vélik, Mona Lisában Leonardót vagy Giocondot vélik felfedezni. A Bell Laboratórium kutatói néhány éve egy képet egy másikká átalakító (alakváltó, morphing) szoftverrel hasonlították össze Mona Lisát és Leonardo egyik feltételezett önarcképét. Meglepő eredményre jutottak: maga a művész volt a modell! Érzelmeket azonosít a rendszer Az Illinois Egyetem Beckman Intézetének Ember-számítógép Intelligens Interakció (HCII) csoportját másodmagával vezető Thomas Huang professzor évtizedek óta a számítógépes (álló és mozgó) képkezeléssel, gépi látással foglalkozik. Emberibb, egér és billentyűzet helyett gesztusokra és hangra reagáló computerekben gondolkozik. Egyik szoftvere és a géphez kapcsolt kamerák ezt a természetesebb interakciót teszik lehetővé. Az arckifejezések az emocionális állapotról is sokat elárulnak, a hang-, arc- és érzelemfelismerő rendszer például megfejti, hogy az adott étterem adatbázisában található választék megfelel-e elvárásainknak, vagy sem. Huang fejlesztése több célra felhasználható. A biztonsági (repülőtéri, ellenőrző pontokon történő, stb.) alkalmazások mellett személyesebbekre is: arcunkat látva, a gép hangulatunkhoz „igazítja magát.” Felhasználói adatokat szintén gyűjthet, sőt, „okos kioszkokban” is munkába állítható. Eddigi legnagyobb sikerét azonban teljesen más területen, meglepő módon a művészettörténetben érte el. Van Gogh egyik önarcképét vizsgálva, kimutatta, hogy a művész rendkívül szomorú állapotban festette remekművét. Edvard Munch Sikolyáról egy japán tévécsatornának adott elemzést: a kép domináns érzelmi állapota a meglepetés, és nem a (leginkább feltételezett) félelem. Van Gogh és Munch után a művészettörténet talán legismertebb alkotása, a Mona Lisa sem kerülte el a beható gépi elemzést. Egy boldog reneszánsz nő portréja Decemberben az Amszterdami Egyetemen dolgozó Nicu Sebe, Huang gyakori munkatársa a Gioconda mosolyt vette górcső alá. Mire gondolhatott, mit érezhetett a hölgy? A kutató az Illinois Egyetem szoftverével Mona Lisa arcát – virtuális manöken fejére helyezve – 3D-sé alakította át. Az így kapott modellt átlagos, semleges arckifejezésű európai nőről készült másikkal hasonlította össze. Olyan apróságokat vett figyelembe, mint a száj elhajlása, a szem körüli ráncok, és így tovább. A kettő közti különbségeket összevetve, a szoftver 83 százalékos valószínűséggel következtette ki, hogy Mona Lisa boldog volt, miközben Leonardo halhatatlanná tette. Kilenc százalékban elégedetlenkedett valamivel, fel volt háborodva, hat százalékban a félelem, kettőben a düh határozta meg. A szoftver semmi jelét nem találta a – korábban feltételezett – szomorúságnak és meglepett hangulatnak. Sebe konklúziója egybecseng a Louvre művészettörténészeinek észrevételével: „a boldogság a portré központi motívuma.” Huang a modell nemét elemezte. Arcfelismerő szoftverével az említett Leonardo önarcképet hasonlította össze Mona Lisával. Hatvan százalék a valószínűsége, hogy a modell nő volt – állapította meg. És, ha esetleg mégis férfi, a két arc közötti óriási különbségek alapján kizárható, hogy Leonardo önmagát örökítette meg.

A www.agent.ai webszájton található tartalom az AITIA International ZRt. szellemi tulajdona. A cikkek másodközlését megelőzően vegye fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.     (AgentPortal)