Plagizált história1. A Bibliában és a zsidóság körében Isten neve nem „Jehova", ez egy középkori olvasási hiba, amivel a teológus hallgatók már az első félévben szembesülnek. Isten neve (JHVH) minden valószínűség szerint „Jahve"-ként volt ejtve, de ezt sem lehet teljes bizonyossággal állítani. Szóval a négy betűs Név nem a „hímnemű Jah" tagból és az „Éva név óhéber formájából, a Havah szóból" tevődik össze. A bibliai jelentés inkább a „Vagyok aki Vagyok". Isten semmiképpen nem nőnemű lény.

2. Jézus idejében nem találunk arra utalást, hogy „tanítványok ezrei" vették volna körül. A Bibliában olvashatunk a tizenkettő, majd 70, később 120 tanítvány kiküldéséről, de ilyen nagy tömegekről csak Jézus Krisztus mennybemenetele, és a Szent Szellem kitöltetése után olvashatunk.

3. Nem igaz, hogy a Niceai zsinatig (i.sz. 325) az egyházban Jézust kizárólag embernek tartották volna, pont az ellenkezője igaz. Az Újszövetség világosan kijelenti, hogy Jézus Krisztus Isten fia, és már születésekor Istenként tisztelték a napkeleti bölcsek. Ezen kívül az 1.-2. századi egyházatyák is Istenként írnak Róla.

4. A Holt-tengeri tekercsek nem tartoznak a „legrégebbi keresztény dokumentumokhoz". Ezek zsidó (esszénus) dokumentumok, az időszámításunk előtti 3.-1. századból. Eszerint Jézusról konkrét információkat semmiképpen sem tartalmazhatnak (és nem is tartalmaznak).

5. A Nag-Hammadi iratok nem tekercsek, hanem könyvek. Papiruszlapokból állnak, amelyeknek mindkét oldalán írás található. Ráadásul ezekről köztudottan azt tartják, hogy a világ legrégebbi könyvei.

6. Az sem igaz, hogy a Vatikán tiltja a qumráni vagy a nag-hammadi iratok közzétételét. Minden megtalált írásos dokumentumot közzétettek már, a qumráni szövegek tudományosan szerkesztett változatát először a jordán, aztán 1967-től az izraeli régészeti hatóság felügyeli, a Vatikánnak semmi köze hozzá.

7. Nem igaz, hogy az apokrif evangéliumok korábban keletkeztek volna, mint az Újszövetség evangéliumai. Ezzel szemben a gnosztikus evangéliumok hosszú idővel Jézus halála után keletkeztek - egyesek akár 200 évvel! Tehát ezeknek csak a nevük „evangélium".

8. Az sem igaz, hogy Mária Magdolna és Jézus házassága „el van rejtve a történelemben". Ha lett volna ilyen házasság, akkor azt a Jézust keményen támadó farizeus felekezet fegyvertényként már az első század közepén felhasználhatta volna. Erről azonban szó sincs.

9. Nem igaz az az állítás sem, hogy minden zsidó rabbinak kötelezően meg kell házasodnia. Korabeli feljegyzések tanúskodnak arról, hogy az ortodox zsidó körökben (mint például az esszénusok között) sok volt az egyedülálló férfi.

10. Az első újszövetségi szövegek sem Konstantin császár idejéből valók. Vannak leletek a 2. és a 3. századból, az úgynevezett Bodmer és Chester-Beatty papiruszok. Ezek ma Genfben és Dublinban múzeumokban megtekinthetők. Ezek az iratok hosszú, szó szerinti idézeteket tartalmaznak az Újszövetségből, és bizonyítottan Konstantin előtti időkből származnak.

11. Az sem valós állítás, hogy Konstantin idejében semmisítettek volna meg ezerszámra kéziratokat. A valóságban Diokletianus császár idejében történt ez, a nagy keresztényüldözés során. Konstantin ezzel szemben 50 díszkötésű Bibliát adományozott állami költségen az egyháznak, hogy a megsemmisült szövegeket pótolja. Például a Codex Vaticanus vagy a Codex Sinaiticus is tartozhatott ezek közé.

12. A legképtelenebb elképzelés azonban mégis az, hogy Mária Magdolna terhes volt Jézus keresztre feszítésekor.  

Hetek.hu