Feltalálta a művészettörténeti thrillert, a szemiotikai detektívregényt, ahol egy konnotátum a gyilkos. A denotátum meg magas, kisportolt, jelképkutató agglegény. Borges jobb volt a metafizikai detektívregényben, Brown művészettörténetben erős.

Azért Langdon a kétszázadik oldal felé mindig megérzi a nők parfümjét, csak addig van egy-két fejtegetés szlavisztikáról, részecskegyorsítókról, de ezt át lehet ugrani, mint Jókainál a tájleírást. Az író következetes: mindkét regényben mikiegeres órát hord a főhős, és a hölgyolvasók figyelmét fenntartva, a női hősök cserélődnek. Ő a tudomány elkötelezettje.

Világméretű összeesküvések ellen harcol szellemi fegyverekkel. Hogy azok nem léteznek? A korteni tőkés világuralmi rend, a New-York-Tel-Aviv tengely mentén nem, ám a Népszabadságban olvastam egy titkos katolikus egyletről, melynek a havi bevétele 30 millió dollár és nem adózik. (Népszabadság, február 26.)

Hogy nincs igaza, amikor megvádolja a katolicizmust, hogy a női princípiumot kiüldözte a vallásból, mert már a korai miszticizmus a Szűz Mária kultuszával visszacsempészte azt? Tessék utánanézni, hogy Julien Sorel golyója a templomban kit talált el, hisz kétszer lőtt rá Sorelnéra? (az ötletgazda Umerto Eco). Mégis elhisszük, hogy senki nem sebesült meg.

Hogy Keresztelő Szent János nem volt szabadkőműves? Hogy antianyag nincs? Hogy Jézusnak testvére volt, de fia aligha?

"Csehország tengerrel határos", már az Iliászban megszólalt Akhilleusz lova, pedig az is milyen trendi kis mű volt.

A Da Vinci kód azoknak kedves, akik már a Biblia kódját is elolvasták, de még nem doktoráltak művészettörténetből, és Horányi Özséb szemiotikai munkáival is csak most szemeznek.

Ám a Szent Grál tényleg ott lehet, ahol sejti, s a Latorc film sikerére gondolva, vagy Vandenberg bibliai thrillereire, vagy a Ki ölte meg Jézust? c. regényre gondolva (Test címmel filmesítették meg) miért nem adhatja Dan Brown az evangélium sajátos értelmezését?

Kamaszkorom egyik legszebb nyarán vágyakozva néztem a párizsi, római kirakatokat, ahol előbb jelent meg Che Guevara naplója, mint Magyarországon, most pedig a magyar könyvkiadás szorosan követi a New York Times bestsellerlistáját. Hogy örültem volna ennek korábban!

Most is örülök. Megjegyzem, hogy a német bestseller lista éllovasa - Ildiko von Kürthy - nem úgy szerepel nálunk, mint kinn Németországban. A feminista Woody Allan magyar átirata nem lett átütő.

Dan Brown ott is, itt is vezet.

Regényeiben van egy főhős, egy titkos szervezet, hol albínó bérgyilkossal, hol hasisélvező bérgyilkossal, szado-mazochista tendenciákkal, apai emlékekkel, gyermekkorral, kutatóvággyal, autósüldözés helyett sokat repkednek, egyre modernebb gépekkel, már csak a holdjáró hiányzik, árulás, kastély, csinos főhősnő, mindig egy jelentős tudós lánya, kevés testiség. Egy leheletnyi árulás.

Az egésznek van eleje, vége.

Kicsit mindkét esetben megregényesített kultúrtörténet, de nem Phd-nek szánták. A szemiotikát szimbiológiának hívják. Kutatják, tanítják és emiatt válnak főhőssé. Tehát Dan Brown mindkét regényében a veszélyek közt helytálló főhős intellektuális nagyság is, ami döntően megkülönbözteti őt a pszichopata sorozatgyilkosoktól. És ez jó vonása a két műnek (Dan Brown: Da Vinci kód - Angyalok és démonok, Gabo Kiadó, Budapest), mint ahogy az is, hogy mindkét műben a kultúra értékes, világteremtő, világmegértő eszköz. S nem a Himalája magasságába emelt posztmodern textus.

Mikor válhatott szét tömeg és elitkultúra? És miért vannak olyanok, kik mindkét pártnak kedvesek?

Azért a Biblia is egy bestseller. Ha a példányszámot nézzük. Na ja, egy ilyen könyv, ami ilyen jól kezdődik, nem is laposodhat el.

S ha már a kommersz elemeknél tartunk, a média társadalomtörténete meghökkent azon, hogy a képregények Batmanja, amikor fejjel lefelé zúg, csak megismétli a középkori festők elképzeléseit a kereszténység, Krisztus csodatevő atlétáiról.

A "Posztmodern Péter megalakítja az ikes igéket" c. írói laudáció, a nyelv széttöredezettsége, az elbeszélő én, a grammatika deriváltsága, a HTML kódok, hypertextuális posztmodernitás a korai Balassi prózában, a veduták orális hagyománya, stb. szövegek nem vezetik a sikerlistákat. Ugyanakkor Nemere Istvánt, Földi Pált, Zalatnay Saroltát, Leót nem fogják a külföldi könyvvásárok VIP meghívóival bombázni. Süketek párbeszéde ez, de csak míg nem gondolunk a honoráriumra. Ahogy Alex Hailey szép szavaival megjegyezte. "Egész úton sírok a bank felé." Ezt azért mindenki meghallja.

Várom a megnyomorított írók rendszerváltás előtt született remekműveit az asztalfiókból, valamint annak az elismerését, hogy az, hogy valakinek a regényéből készült filmet (Munkácsi Miklós művéből készült Dögkeselyűre gondolok) a világ kb. 150 országából 100-ban bemutatták, az is egyfajta "írói" tevékenység, noha mások a tökfőzelék háborút jobban szeretik. Mindenki azt olvas, amit akar.

Írók! Írjatok remekműveket! És van, akinek ez sikerült. Molnár Ferenc, Dürrenmatt jól elvoltak. Scottie Fitzgerald se keresett rosszul novellisztikájával.

Olvasók! Olvassatok remekműveket!

Jelzem, Ken Follett újra alkot (NOL recenzió szerint: kell a pénz a garázsfelújításra), Forysthe 25 élve szart lapátol (Temesi Ferenc szép hermeneutikai, dekonstruktivista percepciója), Marquez halálos beteg, bár még van ereje bánatos kurvákról írni, Nabokov, Kundera elköltözött, és én sem vagyok jól.

Kerekes Tamás